Amikor hasonló "szalmagurigát" látok, (én hívom így, mert a szalmabála nem tetszik) mindig a gyermekkorom pillanatai tolulnak a szemem elé...erőszakosan, kiszorítva minden más látnivalót...látom, ahogy a húgommal ugrálunk az aznap hazahordott friss szénában...látom, ahogy kis szalma-kuckókat készítünk, ki-ki magának...és látom, ahogy "vendégeskedünk" egymásnál az "újonnan épített szalmalakásunkban"...és érzem a szalmaszálaktól összekarcolt bőrömön az esti fürdésnél használt szappan csípő érintését... :-)...hát ezért kellett megörökíteni... :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése